Zserbó

A zserbó talán az egyik legnépszerűbb sütemény és akár hungarikum is lehetne.
Hogy milyen a klasszikus zserbó? Csokoládé, dió, sárgabarack lekvár kombinációja. Talán az egyik legritkább sütemény, ami sokáig megőrzi frissességét és tárolható. Tésztája többféle módon készülhet, kétféle biztosan ismert: élesztős és sütőporos. Nagymamáink még nem ismerték a sütőport, ezért biztosak lehetünk benne, hogy az élesztős variáció a hagyományos és eredetihez hasonló. Míg régen házi zsírral készült a sütemény tésztája, addig mára főként margarint használunk. A zserbó tésztáját  rétegezéskor szúrjuk meg villával, mert így lesz szellős a sütemény és a tészta tökéletesen át tud majd sülni. A töltelékben rejlik a zserbó titka, miszerint gazdagon kell megtölteni. Nevét a megalkotójáról, Emile Gerbeaudról kapta az 1900-as években. Nem csak finom sütiket, hanem csokoládét is kezdett készíteni, majd idővel átvette a pesti akkori Gizella, ma Vörösmarty téren álló Kugler cukrászdát, amely azóta is a "Zserbó" néven, a város egyik híres nevezetessége.

Hozzávalók 6 főre:

A tésztához:

• 50 dkg finomliszt
• 20 dkg margarin vagy zsír
• 1 csipet só
• 1 cs vaníliás cukor
• 10 dkg porcukor
• 1 ek kristálycukor
• 2,5 dkg (fél kocka) élesztő
• 1 dl tejföl
• 2 db tojássárgája
• 1 dl tej

A töltelékhez:

• 30 dkg darált dió
• 25 dkg porcukor
• 1 db citrom reszelt héja
• 30 dkg sárgabarack lekvár

A mázhoz:

• 20 dkg étcsokoládé tortabevonó
• 2 ek olaj

Elkészítés:

A lisztet és a cukrot egy tálba öntjük, összekeverjük és alaposan elmorzsoljuk benne a margarint. Ettől lesz a tészta jó porhanyós. Hozzáadjuk a két tojássárgáját, a csipet sót és a langyos tejben egy evőkanál cukorral felfuttatott élesztőt, a vaníliás cukrot és a tejfölt. A tésztát jól kidolgozzuk, összegyúrjuk (először kicsit morzsalékos lesz, aztán szépen összeáll). Cipót formálunk belőle, egy konyharuhával letakarva pihentetjük, ameddig a töltelék elkészül. Ehhez a diót, a porcukrot, és a megmosott citrom reszelt héját összekeverjük. Sütőpapírral kibélelünk egy körülbelül 30x40 cm-es tepsit. A cipót 4 részre vágjuk és lisztezett nyújtódeszkán tepsi nagyságúra nyújtjuk az első adagot, majd a tepsibe terítjük. Megkenjük a lekvár egyharmadával és megszórjuk a töltelék egyharmadával. Tetejére fektetjük a második adag tésztából nyújtott lapot, megkenjük a baracklekvár felével, megszórjuk a cukros dió felével, aztán a harmadik adag tésztából nyújtott lap következik. A tetejére a maradék lekvár és a cukros dió következik, végül a negyedik tésztalap. A tetejét villával megszurkáljuk, a széleket lenyomkodjuk, konyharuhával óvatosan letakarjuk és egy órát kelni hagyjuk. A sütőt 180 fokra előmelegítjük és középen, körülbelül 40 perc alatt megsütjük a tésztát. A tepsiben hagyjuk teljesen kihűlni. Azért, hogy szép sima legyen a süteményünk teteje, betakarjuk a tepsit sütőpapírral. Egy másik tepsit fektetünk a tetejére és óvatosan, de határozott mozdulattal megfordítjuk és lehúzzuk a sütőpapírt. Így a tökéletesen sima alja került felülre. A mázhoz a csokit apróra tördeljük egy tálba, és vízgőz felett felolvasztjuk. Az olajjal simára keverjük, hogy kenhetőbb, hígabb legyen. A tésztalap tetejére öntjük, egyenletesen elsimítjuk és hagyjuk megdermedni. Később, forró vízbe mártott, majd letörölt, éles késsel szépen felszeleteljük. Sokáig eltartható, nem veszít élvezeti értékéből, sőt egyre finomabb lesz!

További sütemények | Mama-és Anyukám receptjei